Balaton Mountainbike Maraton 2016

Posted on Posted in Egyéb, Verseny

Mivel az XCO az én műfajom, kicsit egy más műfaj kipróbálásaként vettem részt a május elsején már hagyományosan megrendezett, ezúttal Balatonfüreden tartott szezonnyitónak mondható maratonon.

A versenyre nagyon motiváltan érkeztem, hiszen az elmúlt két versenyen nem voltam túl szerencsés, egyik alkalommal sem sikerült igazán jót mennem. A pálya egy részét már hetekkel a verseny előtt bejártuk egy edzés alkalmával és  amúgy sem volt ismeretlen számomra. Egyedül az időjárás volt kicsit kétséges, nagyon nehéz volt megjósolni, hogy mikorra ér ide az eső, és ha lesz, akkor milyen intenzitású lesz. Végül ezt is megúsztuk, igaz nem sokon múlott, kb. fél órával azután, hogy beérkeztünk, több kisebb-nagyobb zápor is jött.

A versenyhelyszín közelsége miatt reggel teljesen nyugodtan meg tudtam reggelizni, és felkészülni a futamra. Egyedül arra kellett figyelni, hogy úgy érjünk ki, hogy a rajtszámot még át tudjuk venni és nyugodtan be tudjak melegíteni. Azért, hogy a rajtban a helyezkedéssel se legyen gond a görgőt gyakorlatilag a rajtkapu mellett nyitottuk szét, hogy azonnal be tudjunk állni, ha elkezdenek gyülekezni a versenyzők. Ennek ellenére is nagyon nehéz volt helyezkedni nem is sikerült volna jól, ha Bedő Csabi barátom nem gyalogol véletlen még hátrébb és ajánlja fel, hogy mellette van még hely.  Így viszont pillanatok alatt a második sorban találtam magam, közvetlen Blazsó Marciék mögött, ami már mindjárt más volt… A rajt szokásos lassú rajt volt, de most tényleg, az első 2-3 percben még nem ment a rángatás, ami kellett is nagyon, mert álltunk vagy 10 percet egyhelyben a rajtban. Az első emelkedőhöz érve borított ki az autó előlünk és indult meg igazán a verseny. Veszélyes volt ennyire az elejéről indulni, figyelnem is kellett, hogy ne kezdjek be túlságosan. Sikerült elszakadnom az elején az első hússzal és igazán már nem is értek fel hátulról. Az emelkedő tetejére már ez a csoport is szétesett. Előttünk ment Csabi egy másik sporttárssal. Én egy 3 fős kis csoportban voltam, mögöttünk megint csak egy hármas. Ettől kezdve gyakorlatilag az utolsó frissítőig arról szólt a verseny, hogy mi hárman felérjünk az előttünk lévőkre, akiket végig magunk előtt láttunk, és hogy hátulról ne érjen fel ránk nagyon senki. Váltott vezetéssel jó tempóban haladtunk. Hidegkút után nyíltabb terepre értünk, ahol elég nagy szembe-oldal szél fújt, ez is segített minket az üldözésben. Végül 10 km-re a vége előtt megfogtuk őket. A Koloska-völgyben még frissítettünk egyet, majd őrült tempómenés kezdődött a cél közelsége miatt. Kis egynyomos utak, nagy por, és negyven feletti tempó tette izgalmassá a végjátékot. A betonra érve még megfogtunk egy-két versenyzőt, akik egyedül küzdöttek a szélben, előttük le a kalappal, kemény lehetett. Végül így heten egyszerre értünk be. Nekem ez az U19-ben az első helyet, abszolútban pedig a 15. helyet jelentette szóval boldog voltam.

Köszönöm a szurkolást az ismerősöknek a pálya mellől, tényleg segített a nehezebb pillanatokban.

A versenyről készült többi képet itt találjátok: